Egyszer azt hallottam, hogy a nyelvkönyvek sokat elárulnak 
                      az adott kultúráról, gondolkodásról. Ezért elkezdtem nézni 
                      ilyen szemmel is a nyelvkönyvet amiből indonézül tanulok.
                      Sok érdekes dolgot fedeztem fel:
                    1, Számomra a legalapvetőbb és legfontosabb dolog a "Köszönöm", 
                      "Jó reggelt", és a számok!, - ilyen kifejezések, 
                      szavak. Ezek a tankönyvben valahogy nem kerültek bele az 
                      első 10 fejezetbe. Vagyis benne vannak, de nem összefoglaltan, 
                      hanem úgy darabokban. Miért?
                    2, Minden alapvető kifejezés és szó amit legelőször tanítanak 
                      egy könyvben - mutat valamit az adott kultúráról. Hagy idézzek 
                      egy párat ebből a könyvből:
                    Anjing gila menggigit orang buta itu.
                      Az őrült kutya megharapta a vak embert.
                    Belum, ibunya belum sembuh.
                      Nem, az ő anyja nem gyógyult még meg.
                    Bis itu terjun ke jurang, bis itu mengangkut empatpuluh 
                      penumpang.
                      A busz belezuhant a szakadékba, a 
                      busz 40 embert szállított.
                    Orang harus mati.
                      Az embernek meg kell halnia.
                    Mengapa kamu tidak merokok?
                      Miért nem dohányzol?
                    Berapa kali ia memukul kamu?
                      Hányszor ütött meg téged?
                    Kedua anak 
                      laki-laki itu berpukul -pukulan.
                      A két fiú ütötte egymást.
                    És még mindig nem taítottak meg arra, hogy hogyan kell 
                      egy pohár vizet kérni..... Vagy éppen számolni 10-ig :-((
                    3, Mindezeket összevetve az alábbiakra jutottam (és lehet 
                      hogy tévedek):
                    - a nyelv alapvetően nem pontos, és teljesen másképpen 
                      épül fel mint az un. "nyugati" nyelvek. Pontatlan, 
                      nem egzakt, hanem árnyalt és a feltételezésekre épül. De 
                      az un ősi szavak (amiket például nem ragoznak, nem raknak 
                      elé képzőket) között miért olyan sok az erőszakra és csalásra 
                      utaló, sőt negatív szó? Talán ennek is van oka. Nem értem.
                    - Alapvetően primitív társadalmakra jellemző hogy a számok 
                      és a pontos kifejezések nem képviselnek értéket. Szerencsére 
                      az indonéz nem az alábbiak szerint számol:
                      Egy, kettő, három, sok :-))
                    - A primitív társadalmakra jellemző, hogy nem a pénz vagy 
                      a tudás képvisl értéket, hatalmat, hanem az erőszak. Aki 
                      az erősebb, annak van igaza. És ez itt Balin így van. Ha 
                      baleset történik, nem az a felelős aki okozta, hanem aki 
                      erősebb, vagy jobban szüksége van pénzre....
                     
                    Hasonló témáról még itt
                    Bali, 
                      2002 április 24.
                    << 
                      vissza