Egészség - ez sajnos ügy. Hogy miért?
Ma elkísértem egy barátomat a kórházba, eltörte a lábát
ugyanis. Járógipszre volt szüksége. Lássuk mi is lett belőle:
Számítottunk arra, hogy nem lesz gyors menet, úgyhogy elmentem
elintézni egy pár dolgot amíg őt gipszelik. Másfél óra múlva
visszaérve összesen annyi történt, hogy felkerült egy kocsira.
Először egy orvos ránézett, és annyit mondott:
- Röntgen!
Kitolták, megröngenezték, ahol is annyit mondtak neki:
- Ne mozgassa!
Vissza a folyosóra. Itt csatlakoztam be, három szó és másfél
óra után.
Ki kellett mennem folyó ügyeim intézésére. A mosdó kritikán
aluli, igazai szocialista jellegű volt. A WC büdös, a kézmosóból
csak forró víz folyt (biztosan így lehet spórolni a vízzel),
a lámpa nem égett (király volt, a sötétben leforráztam magam)
törülköző nuku, a két kézszárító közül az egyik zörgött
valamit, de levegőt nem fújt... Na, erről ennyit.
Kimentem a folyosóra, ahol ettem egy szendvicset, és panaszkodtam
egy kicsit a boltosnak. Szerinte nem semmi, de sajnos a
személyzeti WC is hasonló állapotban van legtöbbször. oooops.
Végre, behívták barátomat a gipszet feltenni. Benn egy
kis eszmecsere, és csörgött a telefonom. ?
- Gyere be kérlek - mondta. Bementem.
- El kéne menni venni gipszet, itt a pénz, egy emelettel
feljebb a gyógyszertár...
Kicsit meglepődtem, de kiderült, a TB által finanszírozott
"valódi" gipsz helyett műanyag (olvasd - könnyebb)
merevítőt kérte. De a kisördög akkor is megszólalt bennem:
- Mi van akkor, ha a betegnek nincs kísérője? Ki megy el
a gyógyszertárba???
Na mindegy, gyógyszertár. ZÁRVA - hirdeti a felirat. Haha,
akkor ma nyugodtan meg lehet dögleni - gondoltam, mert nincs
gyógyszertár. De győzött a kötelességtudat, behatoltam a
felirat ellenére, és mégis megoldottuk. Kiderült, ma temetnek
valakit, ezért a csökkentett személyzet, egy fő próbálta
győzni a rohamot (mert egy ekkora intézménynek szerintem
éjjel-nappal kell gyógyszer...
Cuccos megvan, laza 13.xxx Ft. Egyik része 15%, a másik
része 25% Áfával. Erre bennem is megindult (ismét) a kisördög.
A jó édes k*va anyukáját annak aki szerint a lábtörés luxuskiadás!!!!
Beszédbe elegyedtem a kedves hölggyel, és kiderült (nekem
újdonság volt!), hogy január 1-től a gyógyszer is 5% áfás.
Szegénységi bizonyítvány ismét.
Vissza a szajréval, ahol a kötözőben az uriember kedves
volt, megnézhettem a műanyag gipsz születését, érdekes technológia.
A négy(!) órás menet végén a következő tanulságokkal és
kérdésekkel zártam a napot:
1, Alapvetően kedves emberek dolgoznak ott, bár az ebédidőt
szigorúan betartják, hiszen emberek ők is (és a beteg?)
2, Mindenki végzi a munkáját, de egészében szervezetlen.
Látható a hatékonyság teljes hiánya, de ez nem az ő hibájuk,
hanem inkább azoké akik szervezik, fizetik... Hitem, hogy
ha naponta x száz ember bemegy, kijön kezelve, ezt miért
kell úgy szervezni, hogy mindenkinek benne van mondjuk 4-5
órája... Ügyesen szervezve megoldható lenne...
3, Az adóhatóság szerint luxus a betegség. Emberek nyomorából
nem szeretnék tüzijátékot vagy pártokat finanszírozni. De
még óvodát sem. Vagyis nem ebből a pénzből...
4, A gyógyszer áfája mindennek a teteje. Milyen világban
élünk????
5, Kórházi higiénia - ahol az embereknek példát mutatunk.
Ilyen példa mellett mit várunk???
6, Nem erőssége a rendszernek a betegek tájékoztatása. Mondjuk
hogy mire számítson időben, mi történik vele most, mennyibe
kerül majd, ilyenek. Tehát a törött csontot megszereljük,
de a beteg lelke az kit érdekel? "Nyugati orvoslás"...
A betegjogi képviselő elérhető hetente egy napon pénteken
délután két órára... Biztos visszamegyek panaszkodni...
Így állunk. 2004 nyár végén. Magyarországon. Szomorú vagyok.
