Vasárnap szavazott az ország. Vagyis nem szavazott. Pontosabban
volt aki szavazott, és volt aki nem. De volt olyan is, aki
úgy csinált mintha szavazott volna, de közben mégsem...
Kezdem nem érteni a történetet. De azt hiszem ezzel nem
vagyok egyedül. Kezdjük ugye a kérdésekkel. Kettő darab
volt belőlük. Az egyik a kettős állampolgárságról szólt,
a másik a kórházprivatizációról.
Szóval aki a kórházak privatizációjára IGEN-t akart mondani,
annak feladata az volt, hogy rakjon egy ikszet a NEM-hez.
Aki pedig a kettős állampolgárságra akart IGEN-t mondani,
annak - értelemszerűen? - az IGEN-re kellett karcolnia.
Érted!?
Ennyi alapból elég arra, hogy az emberek egy része a következőt
gondolja: B+JQA, nem megyek el...
Na jó, megvolt. Túl vagyunk az illanótinta hisztin, a plakátokon
és bedobott fecniken (jön a tél, sokaknak kell ez gyújtósnak,
úgyhogy üzenem, legközelebb szívesen venném ha vastagabb
papírra nyomtatnának, jobban ég. De az sem hamvába holt
gondolat, hogy egy (tíz?)ezresre tegyenek egy post-it-note-ot,
hogy mire szavazzak.:-) .
A nép az eredmények szerint tojt az egészre, nem mentünk
el elegen szavazni ahhoz, hogy érvényes legyen. Mi történik
most?
A kormány kijelentette, hogy a távol maradás azt jelenti
hogy ők győztek. (hoppá, vagyis ha az emberek véleményt
sem nyilvánítanak, vagyis nem mondják meg alkalmazottaiknak
hogy mit szeretnének, az jó)
Aki kezdeményezte és támogatta a népszavazást, kijelentette,
hogy a szavazáson nyertek. (hoppá, egy másik nyertes.
Ez jóóóó.)
Mindeközben - szinte függetlenül attól hogy ki mire buzdított,
elkezdték szapulni a kormányt, hogy a bukta miattuk van.
(hoppá, most akkor bukta, vagy nem?)
Az esemény fénypontja mindenképpen Hajós András szereplése
volt a királyi tv-ben. Egyértelmű véleménynyilvánítás volt
a szerepeltetése és a szereplése is.
Na jó, mi egy ilyen ország vagyunk.
1848-ban a forradalmat is félbeszakítottuk egy ebéddel:
- Emberek, Táncsics szabad, az asszony meg agyon fog ütni
ha nem megyek haza ebédre (Petőfi az oka mindennek, amióta
együtt tintázunk, mindig haza kell mennem időre), szóval
este előadás a Nemzetiben, addig idő!!!! (függőleges jobb
tenyérre vízszintes bal tenyeret)
Ok, vicc volt, kis mutyi ország vagyunk, de legalább vicces
csávók (önelégültség). Valamit sikerült elfelejteni. Azokat
akik szenvednek az egészségügyben uralkodó viszonyoktól,
valamint azokról akik kívül maradtak az országhatárokon.
Szinte hallom a válaszokat a buzdítók (és ellenbuzdítók)
részéről:
Jóvammá, egyszerre nem lehet mindent!
Furcsa. Ezek szerint öregszem. December 6-án inkább arról
kéne írnom hogy én találkoztam Joulupukki*-val a Napapiiri**-n
levő Santa Claus village-ben. Én meg azon dühöngök hogy
milyen abszurd a világ, és benne mi. Lehet hogy ez az első
jele a szellemi frissességem hanyatlásának? Na mindegy,
amíg teljesen meghülyülök (és politikusnak állok) addig
még írok ide egy párat. Addig is, kellemes Mikulást (Télapót?)
:-)
* Santa Claus - vagyis Mikulás
** Északi sarkkör
