www.ScubaDiving.hu

Fotók a nagy kék óceánokból
Bali - az Istenek szigete
Barátok Közt
csak úgy
Ketyerék
Amit tudni akartál, de sosem merted megkérdezni...
CP950, 990
Emlékek a múltból
ADRENALIN!!!!!!!
Hideg vízben is van élet!
hihi
Hírek Baliról!
De csak ha dícsérsz! :-))

Van nekem egy papucsom

Ma eszembe jutott hogy van nekem egy papucsom. Olyan bejáratott, patinás, kellemes viselet. Még középiskolás voltam amikor vettem. Amolyan műanyag talp, és rég elfelejtett színű felső. Akkoriban ezek a dolgok olcsóak voltak, de bármit is vettem, csak pár hónapig bírták, szakadtak. Még az oly menő adidas is, amire nekem sajnos nem volt pénzem.

Egyszer berágtam, és a faterom húsz évig használt (majd kidobott) munkástáskájából kivágtam két darabot, és szépen újrafelhasználtam a papucsomra. Oldalt megragasztottam, és a biztonság kedvéért szépen gombostűkkel megtűzdeltem. Innentől évente, kétévente újra kellett ragasztani, vagy kicserélni az elgörbült vagy megrozsdásodott gombostűket. De ennyi. Kitartóan szolgál már több mint húsz éve.

Furcsa dolog nem? Ez az egyetlen használati tárgyam amit naponta használok, és több mint húsz évet kibírt. ( A felsőrész ráadásul előtte lehúzott húsz kemény évet) Az órám is fiatalabb (bár az valószínűleg még húsz év múlva is óra lesz).

Elgondolkodtam. Nagyapáink, de még a szüleink háztartásában sok olyan dolog van ami húsz évesnél idősebb, nap mint nap használják, mégis megvan. Becsülete van. Nekünk pedig már az a világ jutott, ahol kevesebb ilyen patinás dolog van, az érték nem a tartósság, hanem az újdonság. Miért? Nem jó az, ami öreg, csak mert öreg?

A világ változik. És egyre gyorsabban változik. Ez nem baj. Én szeretem hogy a telefonom már nem fél kiló mint tíz éve, és tényleg tudok vele sakkozni. A televízió már színes, mp3-at hallgatok, és emilezek. Ezeket szeretem, jó ez így. De jó lenne olyan táskát venni (ha lehetne) ami bírja majd 10-20 évig, vagy mondjuk egy pénztárca, öngyújtó, óra, asztal, vagy bármi, ami tartós... Mert én szeretem a tárgyakat, a dolgokat amik stabilan ott vannak az életben, amikben lehet bízni. Akármikor.

Az eszmék is stabilabbak voltak régebben. Ma már azokban sem lehet bízni. Mert miért higgyek valakinek akit tíz éve még üldözött a rendszer, ma pedig polgármesterként hetente magyarázkodik a különböző ingatlan és egyéb ügyek miatt? Vagy aki úgy lett a gazdák kicsi vezére, hogy földet még csak a muskátliban látott, és összekeverné a tormát és a cseresznyefát ha mutatnának neki? Vagy mitől higyjek valakinek aki a nevében fiatal párt 51 fölötti képviselőjeként nem hajlandó megfújni a szondát amikor elviszi valakinek a tükrét. Mert neki van mentelmi joga. Vagy annak a milliárdosnak higyjek aki a szocialista eszméket vall magáénak? Vagy esetleg a másik szocialistának aki bankvezér volt? Vagy esetleg annak, akinek az első állása miniszterelnök volt, mostanra pedig nincsenek megélhetési gondjai?

Nem is tudom. Vagyis de. Maradok a papucsomnál, az húsz éve szolgál hűséggel, nem változik, stabil. De találtam egy kiskanalat is, állítólag több mint száz éves. Na az valami!

Jó lenne ha a politikusaink nem a pénzre játszanának, hanem arra, hogy végre egyszer valaki bekerüljön a történelemkönyvekbe. Mert tett valamit. Mert karakán volt, elvei voltak, kiállt mellette, tett az emberekért valamit, hitt benne, és ezért tisztelik majd. Ha nem ma, de holnap.

Aki olyan mint a papucsom. Hűséges, említésre méltó társ.

Magyarország, 2005 február 27.

<< vissza