Háború a képernyőn - egy érdekes vélemény

Szeretném megosztani veletek egy kedves barátom levelét. Az előző gondolataimra reagált, és úgy éreztem ez a megszólalás megérdemli a nyilvánosságot. Szóval íme, vágatlanul:

Hahó, Öreg Iszapszemű!

Elolvastam mindent szorgosan. Sok mindennel egyet értek, de sok mindennel nem egészen. A dolog már régen piszkálja a csőröm, úgyhogy billentyűzetet ragadtam. Kár hogy nincsen fórum, ahova bele lehetne írni...

Szóval:

A terrorizmus ellen igen nehéz védekezni, ezért az USA igen nagy bajban van. Afganisztáni és iraki fellépésével viszont szerintem ezt csak tetézi. Senki nem szólt egy rossz szót sem Amerikára, amikor Kuvait megszállása után ENSZ felhatalmazással, egy széles körű koalíció tagjaként kiűzte a megszállókat - sőt, a világ hősként tekintett mindazokra, akik akár életük árán is szembeszálltak az agresszorral. És hős amerikaiaknak köszönhetjük azt is, hogy az első és a második világháborúban az emberiség nem zuhant feneketlen szakadékba. Ezért előre kell bocsátanom, hogy tisztelettel tekintek az Egyesült Államokra. Iszonyú dühöt és elkeseredést éreztem, amikor megtörtént a WTC elleni merénylet. Az áldozatokat pedig szívből sajnálom.

Az USA aktuális politikáját viszont önzőnek, szűk látókörűnek, igazságtalannak és jogszerűtlennek tartom.

A probléma akkor kezdődött, amikor nem tudták eldönteni, hogy a feladat "csak" Kuvait felszabadítása, vagy az iraki rezsim megdöntése. Ennek eredménye az lett, hogy mivel a térség egyensúlya az USA számára fontosabb volt, mint Szaddam Husszein eltávolítása, a diktátor maradhatott, és országában továbbra is fenntarthatta a diktatúrát. Népét viszont 12 éve embargóval büntetik az ő személyes bűne miatt, ami kezdetben az élelmiszerekre és a gyógyszerekre is kiterjedt, ami szerintem az ENSZ-re nézve igen nagy szégyen. Ez ugyanis egyértelműen a hétköznapi civilt sújtja, - ha kenetteljes akarok lenni, akkor az emberi jogokat is - nem a diktatúra vezetését. Szerencsétlen Irakiaknak tehát a diktátor mellé még egy diktátummal is szembe kellett nézniük... Itt mind az ENSZ, mind az USA komoly hibát vétett.

A háború nem pár napja kezdodött, hanem 12 éve tart - Irak nemcsak légterét nem használhatja szuverén állam módjára, de légvédelmét minden lehető alkalommal szétbombázták, területén pedig össze-vissza rohangáltak minden féle idegen kommandós egységek. A légtér északi és déli részének használatát az ENSZ ugyan megtiltotta, de az USA a légtér ellenőrzése címén egy sereg jogszerűtlen akciót hajtott végre - és ezt szó nélkül tűrte a világ. Egy szuverén állam esetében alapvető jog az önvédelemhez való jog. Szabad-e egy ország szuverenitását több mint egy évtizeden keresztül olyan módon és mértékben korlátozni, ahogy ez Irak esetében történt? Ha az ENSZ alapokmányából és a nemzetközi jogból indulunk ki, a válasz egyértelműen nem, a világ mégis szó nélkül tűrte és támogatta ezt az eljárást.

Sem az Afganisztán, sem pedig az Irak elleni háború nem lehet jogszerű. Egy terrorista csoport támadását ugyanis nem lehet államokon megtorolni. Senki semmilyen értékelhető bizonyítékkal nem szolgált arra vonatkozóan, hogy ezek az országok mint államok érintettek volnának a szeptember 11-i merényletben. Még Afganisztán esetében sem, pedig az ottani vezetés egyértelműen támogatta bin Ladent és csapatát. Ezért megint csak jórészt ártatlan emberek szenvedtek, a nehézbombázók ugyanis még a legokosabb bombával sem "sebészi pontosságú" eszközök. Nem mellesleg az afganisztáni ártatlan áldozatok száma többszöröse a WTC-ben elhunytakénak. Én nem mennyiségileg akarok összehasonlítást tenni, az amerikaiak számára viszont egyértelműen csak az amerikai ember, a többiek meg csak valami emberhez hasonló valamik - aki gyakran beszél már amerikaiakkal, tudja miről beszélek. A helyes eljárás talán az lett volna, ha az ENSZ – miután kérésére (és nem közvetlenül az USA kérésére!) –, a nemzetközi jognak megfelelo eljárást követően (!) nem adja ki a gyanúsítottakat, az ENSZ haderejének felhatalmazást, utasítást ad a gyanúsítottak elfogására – ld. a volt Jugoszláv tagállamok háborús bűnöseit.

Egy kis történelem - talán egyedi szemszögből. Érdemes összehasonlítani Irak és Izrael állam megszületését. Mindkettő brit gyarmatból alakult ki, és mindkettő fényesen bizonyítja a brit politika emberségességét és előrelátását. Irakot három, vallásilag és nemzetiségileg különböző népességű területből gyúrták össze - északon kurdok lejjebb siíta és szunnita muzulmán arab népesség. Aki azt gondolja, hogy ez véletlen, vagy a britek bíztak a népek békés egymás mellett élésében, az szerintem erősen téved. Én inkább arra hajlanék, hogy kissé gonosz megfontolás hajtotta őket - ha már fel kell adni a gyarmatbirodalmat, legalább olyan instabil államok maradjanak utána, ahol a balga bennszülöttek nem képesek élni a demokrácia édes lehetőségeivel, és majd szépen elvágják egymás torkát - nesze nektek önállóság. Aztán hátha mégis úgy gondolják megkérik az angolokat hogy exportáljanak egy kis stabilitást és biztonságot… Erre Irak csak az egyik példa, de utalhatnék az indiai-pakisztáni viszonyra, amely ugyanennek a brit politikának a következménye, meg még jó pár ázsiai és afrikai példára.

Vagy Irak ellenpontjaként ott van Izrael: a britek sem a zsidókat, sem az arabokat nem szeretik túlzottan (talán a briteken kívül mást sem), talán ezért is javasolták oly nagylelkűen, hogy az általuk átengedett Palesztina területén legyen a zsidó állam - ami egyéb okokból még logikusnak is tűnik. De talán az sem volt mellékes, hogy az arabok így jobban fogják utálni a zsidókat, mint bárki mást... És itt jön a képbe Amerika. Az amerikaiakat sem szeretik túlzottan szerte a világon, bár a britek és a franciák azért különösen sokat köszönhetnek nekik, ha csak a XX. századot vesszük. Az arabok viszont speciális módon gyűlölik őket, és nem is véletlenül. Egyrészt az hogy van még Izrael, kifejezetten az USA érdeme/bűne, mert persze ott igen sok és különösen befolyásos zsidó él, akik elérték, hogy az USA iszonyú mennyiségű pénzzel és haditechnikával támogassa oket. Ami egyébként pozitív dolog, ha már az ENSZ elődje oda tette azt az országot, hát maradhasson is meg ott. De Amerikán kívül ezért nem hiszem, hogy bárki is megmozdította volna a kisujját. Szóval az arabok utálják Amerikát, mert a zsidók amerikai fegyverekkel, amerikai pénzzel két háborúban is nagyon elverték őket, ráadásul az izraeli zsidók tényleg nem bánnak kesztyűs kézzel az izraeli palesztinokkal. Különösen mióta azok piacokat meg iskolabuszokat robbantgatnak - de mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Vissza az USA politikájához: ők elég szépen követik a brit példát, talán nem olyan ügyes politikusok, viszont sokkal erősebbek. Ezzel az erővel pedig a hidegháború idején mindig azt a felet támogatták, amelyik éppen akkor az őérdekeiknek megfelelően járt el. Afganisztánt felfegyverezték, kiképezték és pénzelték a Szovjetunió ellen, majd magára hagyták a polgárháborúban, végül szétbombázták és ajándékba adtak neki egy bábkormányt. Ki is képezte ki B* Ladent? Ki segített a terrorista szervezetek - pár évvel ezelőtt szabadságharcos önkénteseknek hívták őket - megszervezésében és felfegyverzésében? Irakot felfegyverezték és támogatták az Irán elleni, iszonyú áldozatokat követelő háborúban. Kinek a kreációja Szaddam Husszein? Az USA ezeket a korábbi szövetségeseit érdekei múltával vagy változásával magára hagyta, az összes olyan problémával együtt, amire korábban megoldást ígért. Ha úgy tetszik, az elhagyottak szempontjából elárulta. Hát ez a két alapvető ok, amiért az arabok nem igen szeretik az USA-t. Nem rónám fel nekik…

Azt mondják, Irak ellen azért kell háborút viselni, mert tömegpusztító fegyvereket fejleszt és gyárt, amit aztán be is fog vetni – például az USA ellen. Nem tette, de majd egyszer – úgy látszik, bizonyos államokra nem vonatkozik az ártatlanság vélelme. De ha minden államnak joga fegyvereket fejleszteni és gyártani, miért ne lenne ehhez Iraknak joga? Mert egy évtizede megtámadta egyik szomszédját? Akkor nincs Észak-Koreának se, meg Dél Afrikának se, Indiának és Pakisztánnak, Izraelnek, Angliának meg a volt Szovjetunió tagállamainak se – de magának az USA-nak se! Ja, nekik szabad – mellesleg mind atomhatalom… Azért szabad, mert ez a Szaddam be is veti őket, a saját népe ellen is! Hát ez, sajnos, máshol is előfordult. Amúgy meg a vegyi fegyver német találmány, legalábbis ők használták először az első világháborúban. Az atomfegyvert az USA vetette be először, és szerencsére eddig egyedüliként a másodikban. Viszont kétszer! Akkor tiltsuk már el őket is mindenféle fegyvertől, hiszen bizonyították, hogy (vissza)élnek velük. Gyanúm, hogy nem fog menni… Hogy Irak kicsit le van maradva a történelemmel – elég ok, bombázzuk szét!

Azt is mondják, azért kell a háború, mert Irakban diktátor uralkodik. Mint ahogyan egyébként az ENSZ tagországainak mintegy felében is. De szerencsére őket (még) nem bombázzák. Egyébként is, ki jogosult megmondani, hol van demokrácia, és hol diktatúra. Az meg elvi kérdés, hogy a demokrácia is lehet diktatúra, csak a többség diktatúrája… Ha így nézzük az USA lehet befelé a világ legdemokratikusabb állama (lehet, de nem biztos, hogy az), kifelé viszont a legdiktatórikusabb, hiszen akaratát minden és mindenki ellenére érvényesíti – ld. Bush:” ha az ENSZ mellénk áll, megyünk, ha nem, akkor is. Ha tiltakozik akkor is.” Persze az ügyes politikusok ezt a presztízsveszteséget elkerülték – nem hívták össze a BT-t és nem is fogják, míg már mindegy nem lesz…

Meg még egy apróság, kifejezetten a magyar olvasó számára: ha lehet egy ország ellen azért háborút indítani, mert ott diktatúra van, akkor ugye 1989 előtt hazánkat is bármikor meg lehetett volna támadni. Mert alig pár éve a jelenlegi hazai közvélemény többsége szerint sem volt demokrácia, nem hogy Amerikai szempontból. Én 1988/89-ben sorkatona voltam. Ha megtámadták volna a hazámat, igyekeztem volna megvédeni – mert a támadás a hazámat, és nem a diktatúrát érte volna. Gondolom így van ezzel a nálam idosebb magyar férfiak többsége is, legalábbis a becsületesek, mert csaknem valamennyien fel is esküdtünk erre, amikor kellett. Hát, ezért védik elsősorban szerencsétlen irakiak is a hazájukat, és nem feltétlenül azért, mert szeretik Szaddam Husszeint.

Szóval ez a háború nem jogos, nem igazságos és nem tisztességes. De a többi sem szokott az lenni, míg a győztes azzá nem nyilvánítja. Szar a világ.

 

Magyarország, 2003 március 27.

<< vissza