Jakarta, 
                  Bandung és a forgalom
                2003 július. Két évet eltöltöttem Indonéziában, 
                  de soha nem volt lehetőségem
                  Jakartát meglátogatni.
                Most igen. "Meet the parents" projekt 
                  keretében elreppentem Jakartába, majd
                  autóval Bandungba. Mit ne mondjam, nem egy semmi hely egyik 
                  sem!
                Ami a legdurvább, és európai szemmel majdnem elviselhetetlen 
                  a forgalom. Szerintem
                  egyszer valaki gazdag lesz abból, hogy beáll egy kereszteződésbe, 
                  és végigfotózza az
                  árusokat, a taktikákat amivel pénzt próbálnak az emberből kisajtolni.
                Az út Jakartából Bandungba sem volt teljesen eseménytelen. 
                  Gyönyörű helyeken 
                  hajtottunk át, és borzalmas környezetpusztítást láttam mindenfelé. 
                  Mondjuk olyanokat,
                  amikor egy krétagyár vagy éppen cementgyár miatt a várost laza 
                  pár milliméteres por 
                  borította, a zöld növények kellemes fehérben pompáztak. Itt 
                  nincs tél és hó, teremtettek hát.
                Kezdjük a közlekedéssel. Jáva a világ egyik legsűrűbben 
                  lakott területe. 114 millió ember 
                  lakik ezen az egy szigeten, 134 ezer négyzetkilométeren. Vagyis 
                  kicsivel nagyobb mint Magyarország, de a lakossága több mint 
                  10x annyi! A lakosság nagy része bevándorló, a jobb élet reményében 
                  mozdulnak ide. Ezért a helyiek úgy is emlegetik fővárosukat, 
                  hogy "stepmother city" vagyis a "mostoha város". 
                  Hiszen az élet néha mostoha...
                 Innentől 
                  talán érthető miért olyan durva a közlekedés. Ha ehhez hozzátesszük 
                  hogy az utak állapota meg sem közelíti a mieinket, szóval nagy 
                  a káosz. Ráadásul az út rossz oldalán közlekednek,
Innentől 
                  talán érthető miért olyan durva a közlekedés. Ha ehhez hozzátesszük 
                  hogy az utak állapota meg sem közelíti a mieinket, szóval nagy 
                  a káosz. Ráadásul az út rossz oldalán közlekednek,
                  vagy néha a fene tudja melyik oldalán. Adódott útközben egy 
                  olyan szakasz, ahol mi
                  mentünk az út közepén, és szemben jöttek mind a két oldalon.
                Király, nem? :-)
                
                
                
                 
                 
                 
                Jakarta lakosságát senki nem tudja pontosan.
                  Mondjuk azt, hogy valahol 10 millió felett.
                  De tágabb Jakarta (Jabotabek - Jakarta, Bogor,
                  Tangerang, Bekasi) már olyan 30 millió feletti
                  számot produkál.
                Nincs mindenkinek pénze autóra, ezért a maszek 
                  tömegközlekedés és a motorok száma
                  hihetetlen. Nekem úgy tűnt, mindenkinek van motorja. 
                 
                A tömegközlekedés ezerféle formája létezik. Egyben 
                  teljesen egyformák: műszakilag teljesen nullán vannak. A gumik 
                  nemlétező barázdákkal, index fogalma ismeretlen, a féket csak 
                  akkor nyomják amikor meg akarnak állni, és hogy ne sérüljön 
                  a buszt az esetleges koccanásokkor, laza 5mm-es acéllemezzel 
                  veszik körbe a buszokat. Igazi bombabiztos megoldás :-)
                 
                
                Tömegközeledni lehet:
                  - busszal
                  - kisbusszal (angkot)
                  - motoros riksával (bajaj)
                  - lovaskocsival (delman)
                  - a riksákat (becak) kitiltották Jakartából, mert óriási forgalmi 
                  zavarokat okoztak. De mindeközben a buszok ugyanúgy megállnak 
                  minden 100 méteren az út közepén, szóval innentől mindegy. De 
                  a kisemberrel itt is tudnak kitolni...
                És akkor a kereszteződések »
                 
                Bali, 
                  2003 július 22.
                « 
                  vissza