« 
            Open Water »  
            Aki búvárkodik tudja ez pontosan mit jelent: 
            Nyíltvíz. Vagyis nem zárt térben. A filmben nem erre utaltak, hanem 
            arra az esetre amikor a búvár semmi mást nem lát maga körül csak a 
            tengert. 
            
          A nyolcvanas évek közepén követte 
            el a hollywood-i filmipar az első merényletet 
            a búvárkodás mint szabadidősport ellen. Az a film legalább jól kitalált 
            és forgatott film volt. Ez nem. Unalmas és szakmailag bármennyire 
            is jól megkomponált, idegesítő arra gondolni, hogy egy ilyen fércmű 
            miatt emberek elkezdenek majd félni a merülés csodálatos világától.
          Hogy mennyire volt kihatása annak 
            a bizonyos filmnek az emberekre, bármely búvártársam tanúja lehet, 
            amikor társaságban fény derül kedvenc sportjára, és az első kérdés 
            mindig ugyanaz:
            - Nem félsz a cápáktól?
          Az Open Water című produkció egy 
            valós esetet dolgoz fel. Két amerikai búvárt (Thomas és Eileen Lonergan) 
            hagyott hátra egy hajó 1998-ban, Ausztráliában, Port Douglas-ban a 
            nagy korallzátonynál. A hajón a személyzet elszámolta magát, és a 
            26 fős hajó nélkülük hajózott vissza. Két napig nem vették észre hogy 
            valaki cucca a hajón maradt. Akkorra már késő volt, a felszerelésüket 
            a partra mosta a víz egy hónappal később, de őket soha nem látták 
            viszont szeretteik. Szomorú és elgondolkoztató történet, de semmiképpen 
            nem ok arra, hogy meghurcoljanak egy sportot miatta. És 
            semmiképpen nem ok egy ilyen gyatra filmre...
          A filmben az eset a következő:
            Amerikai pár elutazik a sok stressz elől egy klassz nyaralásra, ahol 
            beiratkoznak egy merülésre. A hajón vagy egy problémás ember (egy 
            hajón mindig van egy!), aki otthon felejti a maszkját, és nem merülhet. 
            Csapat beugrik a vízbe, elmerülnek. A Divemaster jegyzi, hogy 20 ember 
            a vízben. Egy pár hölgytagja nem tud egyenlíteni, ezért pár percen 
            belül visszaérnek a hajóra. Divemaster jegyzi, hogy mostantól 2 vissza, 
            18 a vízben. A problémás manus ráveszi a pár férfitagját, hogy menjenek 
            be a vízbe, merüljenek ha már kifizették. Itt követi el a hibát a 
            DM, mert nem jegyzi hogy ketten visszamennek. Innentől 18 ember kijön 
            (és még ketten odabenn), de mivel papír szerint az összes búvár visszatért 
            a hajóra, elindulnak. A párocska viszont ottmarad. Innentől kezdődnek 
            a viszontagságok. Kiderül, sodródnak. Mindenben követik a túlésés 
            alapszabályait, ebben az egyben legalább értelmes a film. De a természet 
            befogadja a két magára hagyott szerencsétlen búvárt.
          Szomorú eset, és valóban, megtörténhet. 
            Nem is olyan régen Egyiptomban sodródott el 12 búvár. Az erős sodrásban 
            a hajó elvesztette őket. A búvárok össszekapaszkodtak, és a haditengerészet 
            kiterjesztett kutatása révén 11 óra múlva megtalálták őket. Kicsit 
            kiszáradva, fáradtan, de életben voltak mind. 
            
            Egy pár gondolat engedtessék meg nekem erről és a búvárkodás veszélyeiről:
          Ausztráliában aaz eset nyomán 
            szigorú rendszert vezettek be az ilyen esetek elkerülésére. Törvény 
            született arról, hogy a búvároknak saját aláírásukkal kell jelezni 
            amikor a vízbe mennek, majd ugyanez visszafelé. (Mondjuk Balin nálunk 
            is ilyen volt a rendszer: csak az mehetett be aki a táblára felírta 
            a merülők nevét, a merülőhelyet és a vízbe szállás iidőpontját.) Hajókon 
            már sok helyen használják a DAN által kitalált "tag" 
            rendszert. 
          A búvárkodás egyike a legveszélytelenebb 
            kalandsportoknak. Egy vélemény szerint (Dan Leigh, managing editor 
            at Divers Alert Network (DAN) baleseti statisztikái szerint közelebb 
            áll a bowling-hoz mint a sífutáshoz.
            Egy másik statisztika szerint a cápatámadás veszélye statisztikailag 
            kisebb (beleszámítva, hogy hányan merülnek, és...) szóval annak az 
            esélye magasabb, hogy a WC-n ülve elalszol, és eldőlve bevered a fejed 
            és meghalsz, mint hogy merülés közben megharapjon egy cápa. Erre gondoltam 
            én, hogy ezt a rizikót bevállalom, naponta hajlandó vagyok leülni 
            reggel a WC-re, és merülök amikor lehet ;-)
          De vissza az elveszett búvárokhoz. 
            Gondolom sokatoknak megfordult a fejében, hogy ha mégis megtörténik, 
            akkor mi a teendő. Összeszedtem:
          - Gondosan válaszd meg kivel 
            merülsz. 
            Az életed bízod rájuk. A hajón kérdezz, ez nem szégyen. Kérdd, hogy 
            mutassák meg a vészhelyzeti oxigént (ez másra kell, de fontos!), hogyan 
            számolják a merülőket, van-e tábla a merülők számának nyilvántartására, 
            van-e a hajón GPS, rádió, ismerik-e a működését pontosan (vészhelyzeti 
            frekvencia), van-e vészhelyzeti terv, kérdd hogy mutassák meg a búvárvezető 
            kártyáját, nézd meg a hajó milyen állapotban van (motor!), és a cuccok 
            milyen állapotban vannak.
          - Legyél tisztában a képességeiddel
            Kérj vezetőt egy áramlásmerülésre ha még nem merültél olyat, ha még 
            nem merültél meleg vízben (vagy éppen hidegben) akkor kérj vezetőt, 
            figyelj oda a briefing-re, és tudasd másokkal ha nem érzed magad jól. 
            Inkább egy kihagyott merülés mint egy vészhelyzet!
          - Vigyél magaddal jelzőkészülékeket
            Ez lehet vészjelző bólya (áramlásmerülésnél 
            kötelező eszköz!), síp (legtöbb jacket-en gyárilag fenn van, ne vedd 
            le!), de lehet az inflátorcső elé telepített síp is, lámpa (vagy egy 
            pár vízalatti vaku tudja a vészhelyzeti stoboszkóp üzemmódot).
          Ha már megtörtént a baj, akkor 
            mit kell tenni?
          - Első és legfontosabb: biztosan 
            keresnek! 
            - Jacket-et felfújni, ólom eldob az övről, de az övet tartsd meg! 
            Kellhet még.
            - Kössétek össze magatokat - egy csoportot fentről könnyebben észre 
            lehet venni mint egyenként a búvárokat.
            - Ha tudod merre a part, akkor lassan úszva elindulhattok, de ezt 
            csak akkor ha van esély a kijutásra.
            - Semmiképpen ne fárasszátok ki magatokat!
            - Ne igyál tengervizet!
            - A túlélésben a mentális tartás is segít. Ne veszekedjetek, ne essetek 
            pánikba.
            - Minden felszerelés maradjon a helyén, az ólmokon kívül ne dobjatok 
            el semmit, ne vegyétek le! (Például a palackban levő levegő alkalmas 
            lehet arra, hogy a reduktorral buborékokat eresszetek ha mondjuk egy 
            helikopter közeledik. Könnyebb észrevenni, vagy esetleg egy fényképezőgép 
            jó lehet villantani, vagy éppen egy medúzát eltávolítani.)
            - Ha cápa közelít, ne ess kétségbe! Valószínűleg nektek ütközik, és 
            csak akkor támad ha bebizonyosodott, hogy nem jelentetek veszélyt 
            számokra. Vagyis orrba vágni, vagy késsel megsérteni sem oktalan (ha 
            sikerül).
            - A tenger rengeteg egyéb veszélyt hordoz, nem a cápa az egyetlen 
            veszély. Legyetek résen, néha bele kell nézni a vízbe!
            
          Remélem senkivel nem történik 
            ilyen eset. Legyen a búvárkodás inkább hobbi, sport, öröm és kaland. 
            De ne veszély.
           
          {picture} 
          
<<--- 
            Vissza a tartalomhoz