Volt is, lesz is. De ez egyszer most az enyém.
Az egész olyan egyszerűen indult. Legyen az esküvő
Balin! Miért ne?
Rokonokkal jó kitolunk, mert nem sokan jönnek el az tuti, de legalább
kellemes helyen,
a tengertől néhány lépésre, szabad ég alatt, mezítláb esküdhetünk.
És a nyomdaköltséget is megspóroltuk, mert csak emilben
mentek ki meghívók :-)
Mi minden kell egy ilyen eskövőhöz? huh. Rengeteg
szerencse és utánajárás.
Az első ugye, egy kedves leányzó, aki hajlandó hozzám jönni, víz
alatt is esküdni,
elég laza ezekhez a dolgokhoz, és egy pár aprócska előkészület.
Papírmunka I.
Kell egy útlevél, anyakönyvi kivonat, igazolás otthonról
hogy nem vagyok házas,
kedvesem papírjai (ugyanezek), fényképek együtt és külön, piros
vagy kék háttérrel,
ezer példányban, és kész is vagyunk.Ja, és még egy papírocska
a nagykövetségről vagy
konzulátusról, hogy részükről nincs akadálya hogy összeadjanak
minket itt Balin.
A dátum kitűzve, irány a legközelebbi önkormányzat, Amlapura (Karangasem).
Catatan sipil, vagyis a helyi anyakönyvi hivatal. Papírokat átnézték,
és kiderül, hogy
még kell egy pár dolog. Az anyakönyvi kivonat hiteles fordítása
indonézre, valamint a
papír hogy nem vagyok házas fordítása, valamint egy rendőrségi
bejegyzés hogy hol
lakom itt Balin. OK. Pár nap, és készen is van. (Még szerencse
hogy Balin van
Tiszteletbeli Konzul! Gabi, ezúttal is köszönetem a sok segítségért!)
Újabb túra a Catatan Sipil irodába.
- Igen, most már minden rendben, - mondták ők,
- Szóval akkor hol az egyházi papír hogy össze vannak adva már?
- Micsoda??? Mi csak készülünk összeházasodni! - adtuk a választ.
- A ja! Nem mondtuk? Tessék akkor visszajönni amikor már az egyházi
esküvő megvolt!
- Hogy ezt miért nem mondták az első alkalommal???? - gondoltam
halkan...
folyt köv! »
Ruházat
Nincs is ennél egyszerűbb - gondoltam én. Egyszerű
lenvászon ing és naci nekem, kedvesemnek
pedig már megvan a fehér ruhája, cipő meg minek ide a trópusokra?
:-)
Autót bérelve felkerekedünk. 16 üzlet Kutában, nincs
a méretemre nadrág.... A legviccesebb
az volt, amikor az egyik üzletben az ingek öt számmal az én méretem
felett kezdődtek, viszont
nadrágot ugyanabból az anyagból csak 35 kilónál kisebb emberre
lehetett venni...
(Hogy adnak el ezek bármit is így?)
Irány Ubud, mert ott van egy üzlet ahol méretre
szabják ha kell (tipp a barátoktól). Útközben
egy laza durrdefekt, a bérelt autó tükörsima radiálja nem bírta
tovább, és egy kakastoll
kilyukasztotta a gumit... A rendőrség udvarán táboroztunk le.
A segítség közel, pótkerék elő,
majd jön a B****meg!, mert az a gumi tutira ugyanilyen véget ért
valaha, egy olyan 70cm-es
luk az oldalán....A futófelülete annak is borotválkozótükör...
Telefon a kölcsönzőnek. Most nem érnek rá, oldjuk
meg, kifizetik. OK. Használt gumi, másfél
óra, 10 dollár szereléssel együtt (ismét tükörradiál természetesen).
Ubud. 5 bolt, fehér lenvászon hiánycikk. haha. Irány
vissza Kuta, ahol az első bolt első ingjét
megvesszük, a zárás előtti másodpercben. Közben egy másik boltban
találunk egy nacit, ami
tutira stimmel. Na, ezzel is megvolnánk.
Előkészületek
Mi is kell egy esküvőhöz ami a szabadban zajlik,
és minden megvan már?
Szerintem egy asztal, a pap, és vendégsereg, gyűrűk
(már megvettük) és mi.
Kedvesem szerint:
- 5 kiló virágszirom + 2 kiló sárga virágszirom
- sokezer gyertya
- fehér asztalterítő
- virág az asztalon
- banánlevél gyertyatartó
- úszó gyertyák
- penjor - ez egy balinéz valami ami az asztal két oldalán áll,
magas és szép
- fruit janur - gyümölcskosár balinéz módra
- virágcsokor (fehér liliom, Seminyak-ból)
- obor - fáklyák
- gamelan - ez egy balinéz zenekar csomó ütőshangszerrel
- legong táncosok
- BBQ vacsora
- pezsgő
- eskövői torta
- megfelelő mennyiségű evőeszköz, tálak, edények
- és egy lista, amin nyomon lehet követni hogy mi hol tart (és
még ezerféle apróság)
Ebből is látszik mi férfiak mennyire egyszerű lények
vagyunk....
A vízalatti esküvő (képek
itt » )
Mind a ketten búvárok vagyunk, és mivel a tenger
5 lépésre, szóval adta magát.
Az esküvő előtti éjszaka olyan 3:35-kor kedvesem felköltött, mert
nagyszerű ötlete támadt:
- Mi lenne ha ruhában merülnénk, és nem búvárruhában?
Lelkesedésem az eget verte, de gyorsan megállapodtunk, szóval
aludhattam ;-)
Reggel érkezett a fotós. Vagyis érkezett volna,
ha a sofőrünk az egy ember helyett nem két
másik vendéget vesz fel a szállodából... Amikor megérkezett megkérdeztem
tőle mi történt:
- Miért másokat hoztál el?
- Mert ennek a vendégnek is ugyanaz a neve, Tim Rock! - szólt
a válasz.
- Tényleg? Mind a kettőnek? - kérdezem én.
- Nem vetted észre hogy ez nem egy vendég, hanem kettő? Hány embert
hoztál?
- Egyet! - szólt a határozott válasz.
(furcsa lehet így élni, hogy nem veszi észre a sofőr hogy ketten
ültek az autóba....)
Na mindegy, fotós egyszer csak érkezik. Cucc szerel,
reduktorom megadta magát.
Újra szerel, most már rendben. Közben a vízalatti pap személye
is változott kétszer.
A főnököm muzulmán hitű, szóval a felesége nem engedte hogy összeadjon
minket.
A másik fiú lemondta, de a harmadik (Sigi - a bázis vezetője)
elvállalta.
Hurrá! Vendégsereg, banán (ha a halak nagyon körbevesznek
minket, akkor elcsalogatjuk
őket oldalra), virágok, gyűrűhordozó. Merülés a roncson. Minden
flottul ment, a virágszirmok
körbelebegtek minket, gyűrűt nem vesztettük el a víz alatt, mondjuk
a fehér gatya elkezdett
lecsúszni rólam, de nem vettem észre :-)
A halak a virágot kajának nézték, szóval még a
félelmetes titán íjhal is ott legyeskedett
körülöttünk. De jó volt, semmi gáz.
A víz feletti esküvő (képek
itt » )
A szokásos késéssel (Balin vagyunk nem feledni!),
30 perccel későbbb feltűnt kedvesem, bátyja
oldalán. Az én dolgom volt arra lézengeni éppen, és az oltár elé
vinni.
A pap beszédet mondott, majd egyből a lényegre tértünk:
- Akarod-e ......... - és itt egy döbbenés. Mindig azt hittem,
hogy a válasz angolul az hogy "I do".
De nem itt. Itt a helyes válasz az volt hogy "I will".
OK, ez is megfelel.
Aztán volt ima, bibliaolvasás, ima, kórus énekelt, majd a gyűrűs
fogadalom, és a papírmunka.
Rizsdobálás (másnak találtam egy szemet
a fülemben) - a balinézek bagy meglepetésére :-)
Irány a Beach Bar, ahol pezsgő, és a harmadik
síró vendég láttán kijelentettem:
- Aki még egyszer sír, nem kap pezsgőt! - és ez használt. Egy
férfi vendég sem bőgte el magát.
(szerintem a pezsgőt nem akarták elmulasztani).
Volt tánc is, fotózás, a zenekar
is nyomta keményen, táncosok, kaja,
naplemente, ilyenek.
A torta is megadta magát, felvágtuk, és
aztán a vendégsereg haza. Kilenckor már csak a
külföldiek voltak itt. Na, ezek sem egy bulizós népség.... A család.
Papírmunka II.
Na, egyházi megvolt, irány a Catatan Sipil ismét.
Ahogyan gondoltam. Újabb papírokat
kértek, most éppen az útlevelemből egy pár oldal fénymásolatát
(hogy ez miért nem
jutott eszükbe az első vagy a második alkalommal?????) És természetesen
most is volt
gond. Ugyanis kedvesem otthon hagyta a szükséges papírok egy részét...
Na, lesz negyedik alkalom is, lassan már hazajárunk ide is.
De mindezek ellenére meglepően
gyorsak voltak a srácok. Hiába, Bali sem a régi már!
Hát, ilyen volt. A képek sorban itt »
Bali, 2003.07.29.
