13-a eddig nem volt szerencsétlen nap számomra.
De ebben az évben október 13-át szívesen kihagytam volna...
Reggel egy telefonhívásra ébredtem, a kollegám üzent hogy nézzem
meg a CNN weboldalát.
Nem hittem a szememnek. Bomba robbant Balin???
Igen. Éjjel 23:15 körül robbant az első, az amerikai
konzulátus előtt. Kb 15 perccel később további kettő a Sari
Club közelében és előtt. Amikor a második bomba felrobbant,
a Sari-ban levő vendégek nagy része az utcára tódult, és a nagyobbik
(harmadik) bomba (egy autóba rejtve) közöttük robbant... A szomorú
végeredmény majdnem 200 halott, és 300 feletti sérült. A televízió
cenzúrázatlan felvételeket közölt aznap este. Felismerhetetlenségig
összeégett emberi testek, a földdel egyenlővé tett házak...
Másnap
a Jakarta Post a következő címmel hozta le a címlapon az eseményt:
Innocence lost. (vagyis az ártatlanság elvesztve).
Innentől Bali mint turistattrakció egy darabig
nem játszik. Akik lemészároltak 200 embert elérték céljukat.
És a szomorú értelmetlen halálesetek mellett több százezer ember
fogja elveszteni az állását. Halottak akik csak egyszerűen egy
jót akartak bulizni, állástalanok akik életüket békében és szeretetben
töltik, és az erőszakot csak hírből ismerik...
Ki tudja milyen beteg elme szülte a gondolatot.
Remélem megbűnhődik érte. De a legrosszabb a tehetetlenség,
hogy semmit sem tehetek ellene. Visszacsinálni nem lehet, a
horror emléke és a szomorúság maradt...
Szerencs a szerencsétlenségben hogy sem vendégeink
sem munkatársaim nem voltak veszélyben. Egy kollegám 200m-re
volt a robbanástól, egy közeli étteremben vacsorázott a barátaival.
Még másnap is sokkos állapotban volt. Látta a sebesülteket,
halottakat, a menekülő embereket. Szörnyű lehetett.
Azonban
egy szó a médiáról, és a híradások hatásairól. A média felelőssége,
hogy a tényeket közölje, megmutassa mi történt. Esetleg magyarázzon.
De nem az, hogy felfújja a dolgokat. Az erős versenyben egyértelmű
hogy az nyer aki a legérdekesebbet, legtöbb képet vagy éppen
a legfélelmetesebb képet mutatja. A világot bejárták a hírek,
miszerint a turisták pánikban menekülnek Baliról, exodus-t emlegettek.
Nos, amikor hétfőn (a bomba szombaton robbant) a repülőtérre
kimentem, én nyomát sem láttam a pániknak, a menekülő embereknek.
Forgatócsoportok megpróbálták a normál forgalmat úgy filmezni
hogy kétségbeesett menekülő tömegnek tűnjön. Vajon megfordult
ezeknek az embereknek a fejében hogy amit tesznek, az lehetségesen
újabb és újabb 100 és 100 családnak a jövőjét veszélyezteti,
állásokat szüntet meg? Valószínűleg nem. Pedig az újságíró iskolában
ezt is tanítani kellene... Az események felidézése, újabb "szörnyűséges"
hírek azt az érzetet keltik mintha a helyzet egyre rosszabb
lenne. Megtörtént, ezt nem kell letagadni. De mi lesz ezután?
Az újságírók és turisták hazamennek, otthon elfeledik ami történt,
reggel van kávé, elmennek hétvégén bulizni, és elutaznak máshová
szabadságra. A balinéz embereknek ez a lehetőség nem adatott
meg. Ők a napi egy tál ételért, betegség esetén a gyógyszerért
vagy éppen a tiszta vízért imádkoznak, és nem lesz meg mindenkinek....
Először azok miatt akik ezt tették, utána pedig azokért akik
felelősségtudat nélkül próbáltak további híreket csinálni.
Hogy mi lesz azután? A turisták elmaradnak egy
darabig az biztos. Gazdaságilag Bali elindul lefelé. De ez már
senkit nem fog érdekelni. Egy sziget és békés, békeszerető lakói
újabb csapást próbálnak túlélni. Az ázsiai gazdasági válság,
majd 09.11, és most a terror. Szenvedtek eleget, és úgy tűnik
nincs vége.
Akik tették, biztosan nézik a televíziót és olvassák
a híreket a net-en, újságokban. És mosolyognak. Mert elérték
céljukat. Megmutatták hogy a világ nem biztonságos hely többé.
Félelemmel harcolnak, nem csak bombákkal. Megölnek 200 embert,
de félelemben tartanak milliókat. És mi asszisztálunk nekik.
Választásunkkal, hogy innentől vagy sehová vagy éppen máshová
megyünk nyaralni. Mi az esélye annak hogy Balin újra robbantanak
majd? Szerintem kevés. És hogy máshol, más turisták által látogatott
helyeken? Kicsivel nagyobb. Hogy Európában? Szerintem még nagyobb.
Vagy Amerikában? Nagyon valószínű. De ki tudja? Én nem, én is
csak találgatok mint mindenki más. Azzal a különbséggel, hogy
én közelről látom a nyomort amit cselekedeteinkkel okoztunk.
Mert innentől nincs olyan hogy csak a terroristák felelősek
mindenért. Mi is azok vagyunk ha nem gondolkodunk felelősen.
Nem arra akarom rávenni az embereket hogy most utazzanak Balira.
Hanem arra, hogy a média által festett kép nem mindig igaz.
A kinn élő külföldiek ebben a pillanatban is azon
dolgoznak hogy a sérült indonézeknek pénzt gyűjtsenek. Mert
a külföldi turistákat mindenki segíti, de nekik nem jut gyógyszer,
ágy. Pedig ők is ártatlan áldozatai az eseményeknek.
Kifogytam a szavakból, nem tudok többet mondani.
Ennyi.
A háború
első szabálya (2002 november 18.)
Adjuk a
világot a terroristáknak? (2002 november 13.)
Magyarország,
2002 október 19.
«
vissza
